Dilinkó Gábor: 10 év után… is tisztelettel adózunk művészete előtt 

Dilinkó Gábor roma festőművész alkotásaiból időszaki kiállítás nyílik az Érdi Galériában, a művészre emlékezve. 

A DILINKÓ GÁBOR 10 év után… is tisztelettel adózunk művészete előtt című kiállítás megtekinthető 2025. június 14-ig a galéria nyitvatartási idejében. 

DILINKÓ GÁBOR − BIZSU 

halálának 10. évfordulóján emlékezünk  

Abban a szerencsés helyzetben volt részem, személyesen is megismerhettem, és barátságot ápolhattam a művésszel.  

Néhány apró mozzanatot mondanék el, amit mások tollából nem lehetett megismerni, mivel kettőnkkel történt meg. Életére, hányatott sorsára, nehéz küzdelmeire nem szeretnék kitérni, azt már sokan mások megírták helyettem. 

Talán érdekesen alakult életéről írnék, hogyan lett egy szegkovácsból, bőrgyári munkásból festőművész? 

Amikor megismertem hihetetlen szerénységgel mutatta be, mesélt nekem az alkotásairól. Már akkor nagy hatást gyakorolt rám a természethez közeli, naturalista művészete. Nem kellett órákat állni a képei előtt, hogy mit is akar számomra közvetíteni az alkotó?  

Később lehetőségem nyílt Vele, és egykori rabtársaival a Kisbörtönben ülni azon az ágyon, ahol 7 éven keresztül töltötte súlyos, gondokkal teli, álmatlan éjszakáit.  

Párizsi éveim alatt ismertem meg Sulyánszky Jenő urat, aki emigrációja alatt, Párizsban talált második otthonra, és a Franciaországi Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke lett. 

Egy véletlen beszélgetés során derült ki, hogy Elnök úr az 56-os forradalom idején, a Corvin közben Bizsu katonai főnöke volt.   

Nagyon megbízható, kitartó, félelmet nem ismerő harcostársként ismerte meg a fiatal Bizsut. Akire mindig lehetett számítani. 

A harcok alatt elvesztette a közös gyermeküket szíve alatt hordó Szabó Ilonkát, az élettársát, majd a forradalom után bebörtönözték.  1963-ban szabadult. Élete ezután sem lett könnyebb, hisz a börtönviseltsége miatt nehezen kapott munkát. A kiállítás megnyitójára megkértem Sulyánszky urat, hogy ” Az elveszettnek hitt harcostárs baráti üdvözlete a távoli Párizsból „címmel írjon egy levelet Bizsunak. A Duna Palota kiállítási megnyitóján ezt a levelet felolvastam. A hatás nem maradt el, szem nem maradt szárazon… 

Az 56-ban nyújtott, bátor viselkedéséért 1991-ben a ” HŰSÉGES HELYTÁLLÁSÁÉRT ” kitüntették, dandártábornoki rangot kapott… 

Érdekes, és figyelemre méltó a festészethez való viszonya. Elég későn, 1975-től kezdett komolyabban festeni. Egy balesete után kórházba került, ott borzalmasan unatkozott. Kérte feleségét, hogy vegyen Neki festéket.  

A sok nehéz munka végzése nem volt jó hatással a kezeire. Ujjai nem engedelmeskedtek, alig tudta megfogni az ecsetet. Úgy segített magán, hogy elkezdte az ujjait használni, velük kente fel a festéket ecset helyett. Ezért is olyan különleges, és egyedi a ” vonalvezetése „. 

Az alkotósaiból az elmúlt évek során több kiállítása is volt. 

Életét filmen is Kisfaludy András örökítette meg, amit a kiállítás ideje alatt levetítünk. 

Megtiszteltetés nekem, hogy ismét a Művészre való megemlékezésen aktívan részt vehetek. 

 Fülemen Róza
A kiállítás kurátora 

Kapcsolódó programok:

A keresett személy él…

Galéria Kreatív Műhely – Alkotás ujjnyomdával

A szervezők a programváltozás jogát fenntartják.
A programon résztvevők elfogadják a házirendet, valamint elfogadják, hogy a programon készült kép-, hang- és videofelvételt a szervezők saját nyilvános felületeiken, illetve egyéb médiafelületeken való megjelenés során felhasználhatnak.