Nem az íróasztalnak dolgozom, hanem az emberekért − interjú Szűcs Ágnes idősügyi referenssel

65 év felett sem áll meg az élet, erről pedig Érden Szűcs Ágnes az egyik, aki gondoskodik. Ágnes a Szepes Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár idősügyi referenseként immár lassan 5 éve dolgozik azon, hogy a városban az időskor ne beszűkülést, hanem nyitottságot és kapcsolódást jelentsen.

Pontosan ezt a célt szolgálja az Idősen, aktívan, Érden programsorozat, amely több mint egy tucat ingyenes programot biztosít a 65 év feletti helyieknek, a nyelvtanfolyamokon át a senior gerincjógán keresztül egészen a zenés délutánokig. Hamarosan pedig egy újabb program indul, ami a közösség erejére és a generációk közötti hidakra épül, és a nagyik lesznek a főszereplői.

A Szepesben zajló munka egyik legújabb és legizgalmasabb iránya a pótnagyi program. A kezdeményezés egy már bevált, kecskeméti modell tapasztalataira támaszkodik, és a célja, hogy összekapcsolja azokat a családokat, akiknek nincs helyben elérhető nagyszülői segítségük, azokkal az idősekkel, akik szívesen vállalnak szerepet egy gyermek életében. A program egyszerre teremt biztonságos támogatást a családoknak, és pénzkereseti lehetőség mellett tartalmas, közösségi élményeket az időseknek.

A program a tervek szerint idén októberben indul el, a pótnagyi-jelöltek pedig egy 5 napos felkészítő tréningen vesznek részt. Hogy ez hogyan is néz majd ki? Különböző foglalkozások keretein belül sajátíthatnak el a gyermekekkel való foglalkozás során hasznosítható ismereteket olyan témákban, mint például a csecsemő- és gyermekgondozás, elsősegélynyújtás, digitális eszközök használata, kézművesség, a generációk közötti különbségek, vagy éppen a kommunikáció. A tréningre egészen szeptember 20-ig lehet jelentkezni a szucs.agnes@erdkultura.hu e-mail címen.

Interjúnkban Szűcs Ágnessel beszélgettünk többek között az Idősen, aktívan, Érden programsorozatról, a pótnagyi program megszületéséről és céljairól, a generációk közötti kapcsolódás lehetőségeiről, az idősügyi munka örömeiről, arról, hogy mit tart a munkája legszebb részének, és elárulta, mit üzenne azoknak a családoknak és nagyiknak, akik gondolkodnak azon, hogy részt vegyenek a pótnagyi programban. 

1. Sokan talán nem is tudják, hogy mivel foglalkozik egy idősügyi referens. Első körben tudnál egy kicsit mesélni arról, hogy mivel foglalkozol a mindennapjaid során?

Ez egy nagyon színes munkakör. Idősügyi referenst alkalmazhatnak önkormányzatoknál, kulturális intézményeknél vagy szociális intézményeknél. Nekem a Szepes Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár mint kulturális intézmény a munkáltatóm. Lassan 5 éve, hogy itt vagyok a művelődési központban, és akkor indítottuk el az Idősen, aktívan, Érden idősügyi programsorozatunkat. A fő tevékenységem ennek a szervezése, tervezése és megvalósítása. 16-18 féle ingyenes programot nyújtunk a helyi, érdi 65 év felettieknek. Az angol tanfolyamtól kezdve a senior gerincjógán keresztül a különböző ismeretterjesztő előadásokig, zenés délutánokig igen széles a paletta. Ennek a komplex programnak a megszervezése az én feladatom.

2. Egy kicsit személyesebb kérdés: neked személy szerint mi a munkád legszebb része?

A legszebb rész az, amikor látom, hogy valami jól sikerül, hogy a résztvevők jól érezték magukat. Persze azért ennél vannak árnyalatabb részei is. Például, amikor elindult a program, és elkezdtünk egy szűkebb körű klubfoglalkozást, egy önismereti csoportot szervezni, akkor ott 10-12 ember jelent meg. Ők jobban össze is barátkoztak egymással, és azt soha nem fogom elfelejteni, amikor abban az évben karácsony előtt − december közepén volt az utolsó foglalkozás − felvetődött, hogy ki mivel fogja tölteni a karácsonyt, és két idős hölgy is azt mondta, hogy sajnos egyedül, mivel egyikünknek külföldön élnek a rokonai, családja, a másiknak pedig sajnos nincsen családja. És akkor ők ketten megbeszélték, hogy az egyikük átmegy a másikukhoz, és így együtt fogják tölteni a szentestét. Ezek egyedi, egyéni sorsok, de szerintem igazából ebben fogható meg leginkább az, hogy igen, ennek van értelme, és ezek a programok, ez a program tudja segíteni nemcsak a szórakozásban, hanem mélyebb szinten is az időseket.

3. Pont erre vonatkozik a következő kérdésem. Volt-e olyan történet, találkozás, beszélgetés vagy program, ami különösen emlékezetes maradt számodra?

Igen, ezt emeltem volna ki ennél a kérdésnél is. De az, hogy például egy-egy jól sikerült zenés előadás után odajönnek hozzám, és megköszönik, és megkérdezik, hogy Ágika, mikor lesz a következő előadás. Ezek mind olyan szívet melengető pillanatok. Vagy amikor hétfő reggelenként hozzák a pogácsát, ami a hétvégén sült. Ez is olyan, amitől az ember azt érzi, hogy valóban érdemes ezt csinálni. Hogy nem az íróasztalnak dolgozom, hanem az emberekért.

4. Térjünk is át a következő nagy projektetekre, ami a nagyi program lesz. Bemutatnád nagy vonalakban, hogy ez pontosan micsoda, és mesélnél arról, hogy honnan jött az ötlet, hogy a Szepesben is kialakítsátok?

Jelenleg pótnagyi programnak neveztük el ezt a kezdeményezést. Ezt nem mi találtuk ki − Kecskeméten a CédrusNet program keretében ez már ott évek óta működik. Már több mint száz, ott úgy nevezik, hogy HírösNagyi végezte el ezt a képzést, és ott nagyon aktív ez a fajta pótnagyi kereslet és kínálat.

Én tavaly találkoztam először ezzel a kezdeményezéssel, és úgy gondoltam, hogy ezt Érden is abszolút meg lehetne honosítani, hiszen, amennyire ismerem itt a nagyikat, az ő részükről is lenne arra igény, hogy részt vegyenek benne − legalábbis bízom benne. Érd egy elég fiatal város, sok a beköltöző; sok kisgyermekes családnak nincs segítsége, nincsenek nagyszülők, akik esetleg vidéken maradtak. Nekik is segítséget tudunk nyújtani abban, hogy a kereslet és a kínálat találkozhasson.

5. Hogy néz ki ez a képzés, amin a jelentkezők részt vesznek? Milyen tudást, illetve milyen készségeket sajátítanak el a felkészítés során?

Októberre tervezzük ezt a 40 órás képzést. Ez 5 napot foglal majd magába, és kilencféle, mondjuk azt, hogy órát vagy foglalkozástípust tettünk bele. Ilyeneket például, hogy kommunikációs ismeretek, digitális ismeretek, hiszen ezen a téren egy hat, hét, nyolc éves gyermek is már lehet, hogy fejlettebb szinten áll, mint egy nagyi, és azért a nagyi is hozzá tudjon ahhoz szólni, hogy milyen applikációt mutat neki a gyerkőc. De lesz szó csecsemő- és kisgyermekgondozásról, elsősegélynyújtási ismeretekről, a generáció közötti különbségekről, hogy a nagyik lássák, hogy miből adódhatnak ezek a különbségek, és erre tudjanak reagálni. Lesz munkavállalási 1×1, hiszen ezt egyfajta gazdaságélénkítő programnak is mondhatjuk, és az a célunk, hogy a nagyik legálisan tudjanak munkát vállalni. Ebben is segítséget nyújtunk nekik. Igyekszünk valóban egy széles palettát megmutatni nekik ebben a 40 órában.

6. Az imént említetted már, hogy a program egyik, vagy talán elsődleges célja, hogy a családokat segítse. Viszont olvasgattam pont a kecskeméti programról a visszajelzéseket a nagyiktól, és úgy látom, hogy ez nekik is elég sokat ad. Arra lennék kíváncsi, hogy szerinted nekik milyen pozitív változásokat hoz az életükbe, ha csatlakoznak a programhoz?

Az előbb említettem a családokat, akik elköltöztek otthonról, és a nagyik otthon maradtak − hát, ez a másik irányba is abszolút működik. Nagyon sok olyan nagymamát, nagypapát ismerek itt, Érden, akik ideköltöztek a városba, mert itt voltak a gyerekek, de aztán a gyerekek továbbálltak és ők itt maradtak. Vagy érdiek, viszont a gyerekek költöztek el Érdről, és igazából a család messze van, az unokákkal nem tudnak így foglalkozni. Nekik amellett, hogy ez egy pénzkereseti lehetőség, egyfajta kapcsolódási lehetőséget is jelent a generációk között. Kecskeméttől nagyon pozitív tapasztalatokat hallottunk. Valóban élő családi kapcsolatok alakultak ki a pótnagyival, akit nemcsak egy bébiszitterként kezeltek, hanem vitték magukkal a családi kirándulásokra, nyaralásokra. Valóban családtagként integrálódott hozzájuk.

7. Hogyha a nagyobb képet nézzük a családokon és a nagyikon túl, a helyi közösség számára mit jelent ez a program?

Abszolút a generációk közötti kapcsolatot és az emberi kapcsolatokat emelném ki. Hogy közeledjünk egymáshoz és segítsük egymást. Ez egy felgyorsult világ, és nem feltétlenül fog egymáshoz szólni mondjuk a boltban a sorban a nagyi és egy szülő vagy egy unoka. Viszont ez is egyfajta lehetőséget ad arra, hogy emberi kapcsolatok alakulhassanak ki.

 8. Biztos vagyok benne, hogy nem kis feladat ennek a megszervezése, összehangolása. Számodra mi jelenti a legnagyobb kihívást benne?

Az előadók, hogy kik fognak ebben részt venni, kik tartják majd a foglalkozásokat, már megvannak. Jelenleg az órarend összeállítása − hogy melyik napra kit tudunk egymás után betenni, hogy a témában is stimmeljen egymás után. Illetve az előadóknak a diszponibilitása is fontos. Most még ezen dolgozom.

 9. Volt már szó a generációk közötti kapcsolatról. Szerinted mik azok a legfontosabb dolgok, amiket a gyerekek tanulhatnak az idősektől, amit máshonnan mondjuk nehezebben kapnának meg?

Nem is feltétlenül azt mondanám, hogy tanulnak, inkább a tapasztalást. Amit egy idős ember át tud adni, akár a viselkedésével, akár a régi történetekkel. Emlékszem, hogy én is szájtátva hallgattam a nagymamámat, amikor az ő gyermekkoráról beszélt. Ezek mind olyanfajta kötődést, kapcsolatot adnak, ami később fontos. Persze biztos, hogy lehet tanulni is, mondjuk ha megmutatja, hogy hogy kell pogácsát sütni, vagy együtt csinálnak egy palacsintát. Akkor megtanulja a gyerek, hogy ezeket hogy kell csinálni. De én inkább a kapcsolatokra helyezném a fő hangsúlyt.

 10. És akkor fordítsuk is meg a kérdést. Mik a legfontosabb dolgok, amiket az idősek tanulhatnak a gyerekektől?

Hát ez egy jó kérdés. Ebben a felgyorsult világban nagyon sok olyan dolog van, ahol a gyerekek már valóban előrébb tartanak, mint akár én, akár a nagyik. Beszéljünk itt mondjuk a digitális ismeretekről. Úgy gondolom, hogy egy idős embernek is fontos, hogy ezekkel tisztában legyen, vagy új dolgokat lásson és halljon, hiszen neki is így fog kitárulni a világ. És lehet, hogy mondjuk a tízéves gyerkőc olyan applikációt mutat majd meg neki, ami utána őt akár a szórakozásban, akár a mindennapokban segíteni fogja.

11. Mit üzennél azoknak az időseknek, akik gondolkoznak a jelentkezésen?

Hogy legyenek bevállalósak, legyenek lelkesek és jöjjenek, hiszen ez szerintem egy nagyszerű kezdeményezés, és sokféle lehet a kifutása.

12. És végül mit üzennél azoknak a családoknak, akik fontolgatják, hogy igénybe veszik majd ezt a programot?

Hogy jelentkezzenek! Egy család esetében azért nem olyan egyszerű az, hogy kire bízzák a gyereket. Lehet bébiszittereket találni, vagy a szomszéd lány átjön segíteni, de azért ez mindig egy bizalmi kapcsolat, hogy az ember kire bízza rá a gyerkőcét, kire bízza rá a házát, a háztartását.

Mi úgy gondoltuk, hogy az, hogy ebben a Szepes egyfajta közvetítő szerepet vállal, ez mind a két félnek egy biztosíték lehet arra, hogy kvázi ellenőrzött a két fél, és így nem vesznek majd zsákbamacskát. Ezért is merem biztatni a családokat arra, hogy jelentkezzenek. Októberben lesz a képzés, és én úgy gondolom, hogy novembertől el fogjuk tudni indítani, hogy a keresletet összehozzuk a kínálattal. Ez meg lesz hirdetve, és lehet rá jelentkezni.

Az interjút Horváth Valentin készítette a Szepes Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár megbízásából.
Fotó: Kondri Péter

További információ az érdi pótnagyi programról: Legyen Ön is pótnagyi!