Nem a cél a lényeg, hanem az út − interjú a Kósza Zenekar énekesével és dalszerzőjével, Horváth Gergellyel

Soha nem késő elkezdeni zenélni, erre pedig kiváló példa Horváth Gergely. A Kósza Zenekar énekese és dalszerzője, bár kiskorától kezdve megvan benne a zene iránti szeretet, csak 30 éves kora után ragadott először hangszert. Kezdetben ütősökkel kísérletezett, majd ukulelére váltott: ez a pengetős hangszer ma a formáció hangzásának a gerincét adja, melyet többek között hegedű és nagybőgő színesít.

Az érdi közönség május 17-én élheti át élőben a Kósza-féle életérzést a Zenés esték a Galériában programsorozat második felvonásán. Hogy mire számíthatnak a résztvevők? Akusztikus hangzásra, szívhez szóló dalszövegekre, néhány különleges feldolgozásra, és − a zenekar reményei szerint − arra az érzésre, hogy a dalaik nemcsak róluk, hanem egy kicsit mindannyiunkról, a közönség tagjairól is szólnak.

A koncert kapcsán Gergellyel beszélgettünk, többek között, az első meghatározó zenei élményéről, a zenekara megalakulásának történetéről, a Kósza név jelentéséről, az alkotói folyamatáról és a jövőbeli terveikről.

1. A zenei utazásod legelején szeretném kezdeni. Mi az első zenei emléked, ami tényleg meghatározó volt számodra?

Pont nemrég gondolkodtam édesapámról, szerintem tőle kaptam a zene szeretetét. Ő nem zenélt, munkásember volt. Viszont nagyon szerette a zenét és állandóan szólt otthon a zene. Volt egy adás, amit Poptarisznyának hívtak. Hétvégén mindig leültünk, betettük a kétkazettás magnót, vártuk, hogy a kedvenc számaink jöjjenek és vettük föl őket. Rengeteg kazettánk volt, tele zenével. Ez volt az, ami elindított a zene, legalábbis a zenerajongás útján.

2. Te magad mikor kezdtél el zenével foglalkozni?

Én egy kakukktojás vagyok ilyen szempontból. Én nem gyerekkoromban kezdtem, de még csak nem is fiatal felnőtt koromban. Egész idősen kezdtem el zenélni, és szerintem bármikor el lehet kezdeni zenélni. Salsát táncoltam és tanítottam, ezért nagyon szerettem a latin jazzt mint zenehallgató, de akkor már egy kicsit aktív részese is voltam a zenének. Már jó régóta táncoltam, amikor egyszer volt egy kósza gondolatom, hogy miért is nem zenélek? Soha nem foglalkoztam vele.

Akkor már 30 elmúltam, és azt gondoltam, valami komoly hangszer, a gitár vagy a zongora már nehézkes lett volna. Vettem két kongát − elnézést a perkásoktól, az is komoly hangszer, mint utólag kiderült − mert az nagyon jellemző a latin jazzben és a salsa zenében. Elkezdtem kongázni, és aztán autodidakta módon megtanultam mindenféle ütős hangszeren játszani. Az ukulele még annál is később jött, harmincvalahány évesen kezdtem.

3. Mesélnél egy kicsit a Kósza Zenekar megalakulásának a történetéről?

Akkor már elkezdtem az ukulelét, és abbahagytam a perkákkal, az ütősökkel való foglalkozást. Ennek több oka is volt. Egyrészt nem is nagyon ment sajnos a latin jazz zenekar, amit alapítottam, másrészt pedig elkezdtek sorjában születni a gyermekeim. Három lányom van, és hangos volt otthon, így eladtam minden ütősömet.

Volt egy album, amit nagyon szerettem. A Pearl Jam énekese kiadott egy Ukulele Songs nevű albumot, amin ukulelén játszott saját és Pearl Jam dalokat. Akkor gondoltam, hogy veszek egy ukulelét otthonra, és elkezdtem gyakorolni vele, csak úgy, kedvtelésből, hogy megmaradjon mégis a zenélés, ha már nem perkázok. Ezt is autodidakta módon tanultam. Aztán, ahogy eltelt egy-két év, jöttek a saját számok, saját dalok, saját kis versek, és úgy gondoltam, megmutatom valakinek, hogy vajon ez többet ér-e, minthogy otthon a fióknak írjam ezeket a dalokat.

Egy régi barátomnak küldtem el őket, akiről tudtam, hogy jazz szakon végzett, basszusgitáros, meg gitártanár is. Azért is neki, mert tíz éve nem találkoztam már vele, és tudtam, hogy ő nem azt fogja mondani, hogy „Persze, nagyon ügyes vagy”, hanem elmondja, ha nem tetszik neki. Elküldtem neki a számaimat, és nagyon megörültem neki, mert visszaírta, hogy „Tök jó, Gergő, foglalkozzunk ezzel!” Így alakult meg a Kósza Zenekar vele, meg még egy ütős srác csatlakozott hozzánk, és elkezdtünk az általam írt dalokból számokat csinálni. Én azt szoktam mondani, hogy én dalokat írok, és a zenészek, akik körém jönnek, a velük együtt való munka alakítja át ezeket a dalokat zeneszámokká.

4. Honnan jött a Kósza név, és mit jelent számodra?

Szerettem volna magyar hangzású nevet adni a zenekarnak, mert mégiscsak nagyrészt magyar dalokat játszunk. Harcművészetekkel is foglalkoztam több mint húsz éven keresztül, a filozófiai is nagyon fontos számomra, és most per pillanat jógaoktató vagyok, ez a főállásom. Nekem mindig is fontos volt az a filozófiai szemlélet, hogy nem a cél a lényeg, hanem az út. A kószálás is, kedvesen megfogalmazva, de valahogy mégis ezt jelenti, hogy nem elmész valahova, mert oda akarsz jutni, hanem csak az út a lényeg. Az, hogy kószálsz, hogy jól érzed magad, ide mész, oda mész, és van benne egy játékosság is, mint az ukulelében is. Ezért gondoltam, hogy jó választás lesz, mert illik a stílushoz, amit játszunk.

5. Ha három szóval kellene körülírnod a zenekar hangzását és hangulatát, mik lennének azok?

A legfontosabb, hogy akusztikus. Aki szereti az akusztikus zenét, azt várjuk szeretettel! Ukulele, és szívhez szóló dalszövegek.

6. Pár hónapja jelent meg egy nagyobb lélegzetvételű anyagotok, a három dalos Velem jönnél? című kislemez. Ezen a saját szerzemények mellett egy József Attila Ha a hold süt… című versének a megzenésített változata is helyet kapott. Miért pont erre a költeményre esett a választás?

Nekem a dalok általában úgy jönnek, hogy csak úgy jönnek. Szoktam verseket olvasni. Valamikor ezt a József Attila verset elolvastam, a kezem ügyében volt az ukulele, és elkezdtem rá dalolni és játszani. Egyszerűen annyira megfogott, hogy végül egy szám lett belőle. Tetszik az atmoszférája, és a különlegessége, hogy egy fordított hozzáállást vél felfedezni az ébredésben és az álmodásban. A nappalt és az éjszakát fordítva éli meg József Attila ebben a versben. Ezt én is megértem, mert sokáig éjszakában dolgoztam a repülőtéren, sokszor az éjszakák és a nappalok összeértek, és nehéz volt eldönteni, hogy éppen most mi is van. Meg régen, amikor fiatal voltam, szerettem bulizni járni. Valahogy ezt nagyon megelevenítette nekem ez a vers, és így jött a dal is.

 7. Térjünk át a saját dalokra. Mesélnél egy kicsit arról, hogy nálad hogy néz ki az alkotói folyamat?

Hát ezt úgy kell elképzelni, hogy reggel hat órakor felkelek. De tényleg! Minden nap reggel hatkor kelek. A gyerekek még alszanak, és akkor a kezem ügyébe kerül az ukulele, összeteszem a kis reggelimet, a kávémat, és elkezdek gyakorolni. Egyszerűen jön egy dal, jön egy szöveg, jön egy ötlet. Gyorsan előveszem a telefonomat és felveszem. Sokat szoktak nevetni rajtam a zenésztársak, hogy utána meg kell tanulnom a saját dalomat. Aztán persze egy kicsit alakítunk mindig a szövegen is, meg a dalon is, de általában egyszerűen jön egy ötlet, egy dal, és megszületik reggel a kanapén, kávézás közben.

De volt már olyan is, hogy bicikliztem valahova, és annyira idilli volt a táj, hogy ez ihletett meg. A Velem jönnél? pont egy biciklizés közben született meg, a Szilas-patak partján. Még a pillanatra is emlékszem pontosan. Egy daru elrepült mellettem, a másik oldalon meg lepkék követtek, és egyszerűen csak jött a dal.

 8. Szerintem hallgatói füllel is nagyon jól látszik, hogy nagy hangsúlyt fektettek a dalszövegekre. Ezen a téren mik vagy kik adják a legnagyobb inspirációt?

A versek, amiket olvasok. A magyar költészet, a szépirodalom. Nem egyszer hallottam már azt a visszajelzést, hogy „Hú, olyan Cseh Tamásosak a számaid…” Én nagyon későn találkoztam Cseh Tamással, 40 éves elmúlhattam. Néhány évvel ezelőtt hallottam először a számait, és ő is sokat segített abban, hogy énekelni kezdtem. Az ő számai voltak az elsők között, amiket megtanultam az Eddie Vedder és a Pearl Jam számok mellett, így biztos, hogy ő is nagyon sokat hatott rám.

 9. A saját dalok közül ki tudnál emelni egyet, ami különösen közel áll a szívedhez?

Talán a legelső dalom, amit legelőször feltöltöttünk YouTube-ra, Spotify-ra, felvettünk stúdióban, a Mennyi?. Az egy ars poetica-szerű dal és egy nagy élmény volt, amikor először meghallottam a saját dalomat. Egy szerintem nagyon aranyos videoklip is készült hozzá. A XVI. kerületben, Budapesten, ahol lakom, van egy nagy mező, és a kutyámat oda szoktam levinni. Ott szoktunk vele kószálni, és ezt az életérzést fogja meg. Mindenkinek ajánljuk, hogy nézze meg, mert nagyon szép videó.

 10. Ha jól tudom, a fellépéseitek során feldolgozások is felcsendülnek élőben. Hogyan választjátok ki, hogy melyik dalok kerülnek bele a repertoárba?

Én nagyon sok dalt szeretek játszani, és megmutatom őket a zenekar többi tagjának. Amire úgy érzik, hogy erre ők is nyitottak, azok belekerülnek. De még nem is nagyon volt olyan, amire azt mondták, hogy nem. Attól is gyakorlunk, még többet is, mint amit játszunk. Közös kiválasztás, de általában az én régi kedvenc dalaimat dolgozzuk át.

 11. Az érdi közönség hamarosan a Zenés esték a Galériában nevű programsorozat keretein belül láthat titeket. Milyen koncertélményre számíthatnak a résztvevők?

Akusztikus koncert lesz, nagyrészt, 90%-ban saját számokkal, de lesz egy-két más érdekesség is. Lesz egy Depeche Mode feldolgozás − ők egy elektronikus popzenekar, óriási rajongótáboruk van Magyarországon. Egy oktáv mandolint is el fogok hozni, és egy Depeche Mode számot például oktáv mandolin és hegedű kísérettel fogunk előadni. Egy Cseh Tamás számot is elő fogok adni. Egy nem annyira ismert, nem annyira népszerű számot, de nekem az egyik kedvenc Cseh Tamás számom. Aki szereti a magyar zenét, szereti a verseket, szereti az akusztikus megszólalást, a kicsi, intim koncerteket, azok meg fogják találni, amit keresnek.

 12. Mi az az egy dolog, amit mindenképpen szeretnél, hogy a közönség hazavigyen egy-egy koncertetekről?

Amikor kilép a koncertünk után, akkor érezze úgy, mint ahogyan én szoktam érezni, amikor elolvasok egy verset. Hogy rólam szólt egy kicsit. Nemcsak nekem szólt, hanem egy kicsit rólam szólt. Megérinti az embert, ha sikerül ezt átadni, hogy egy-két szám, amiről énekelünk, úgy megérintsen valakit, hogy érezze úgy, hogy egy kicsit ez a szám mintha az enyém is lett volna. Az egy jó visszajelzés nekünk.

 13. Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Az a tervünk, hogy havonta egy-egy koncertet az érdihez hasonló kis rendezvényen elő tudjunk adni szerte az országban. Nagyrészt Budapest és környékén, mert egyéb elfoglaltságaink is vannak. A zenélés az, ami a legfontosabb az életünkben, de nem abból élünk, pont ezért nagyon nagy terveink nincsenek. Ha eljutnánk egy olyan szintre, hogy minden hónapban el tudunk menni valahova, és adni egy kedves kis koncertet, az nekünk nagyon jó lenne és eredmény lenne. Most úgy néz ki, hogy ez el is indult.

Az interjút Horváth Valentin készítette a Szepes Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár megbízásából.
Fotó: Kondri Péter

PROGRAMAJÁNLÓ: Zenés esték a Galériában „Kósza Zenekar” | 2026. május 17. 18:00