Csuka Zoltán-díj 2026: interjú Kondriné Varga Nellivel
A Csuka Zoltán-díjat Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata adományozza azoknak, akik a közművelődésben, valamint a kulturális élet szervezésében gyakorlati tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel, eredményes munkásságukkal szolgálták a város kulturális életét.
A magyar kultúra napja alkalmából átadott díjat idén Kondriné Varga Kornélia (Nelli), a Szepes Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár könyvtárosa kapta, aki 2000 novembere óta meghatározó tagja közösségünknek.
A díj elnyerésének alkalmából, februári kulturális ajánlónkban kollégánkat, Nellit kértük meg, hogy meséljen magáról és a könyvtárban végzett munkájáról.
1. Kérjük, röviden mutatkozz be!
Bár pályaválasztásom kezdetén nem a könyvtárosi hivatás felé indultam, a könyvek iránti szeretet már akkor is jelen volt, és azóta is végigkíséri az utamat.
Az olvasáshoz kapcsolódó első emlékem az a felszabadító, örömteli érzés volt, amikor önállóan elolvastam az első könyvemet, és ezzel csatlakozhattam a családi „hétfő este nincs adás, ezért olvasunk” klubhoz.
Az olvasás végigkísérte az egész életemet. Gyermekkoromban és tinédzser éveimben is faltam a könyveket, majd amikor édesanya lettem, az olvasás új értelmet kapott: már nem magamnak, hanem a kisfiamnak olvastam. A közös meseolvasások a világ legcsodálatosabb pillanatai közé tartoznak számomra. Amikor pedig újra eljött volna az idő, hogy ismét csak a saját örömömre olvassak, gyermekkönyvtáros lettem − és ettől kezdve − már nem egyetlen gyerek, hanem több mint 1 500 gyermek miatt olvastam meséket és ifjúsági regényeket.
Mára az olvasás nemcsak személyes örömforrás, hanem tudatosan vállalt hivatás is. Könyvtárosként abban hiszek, hogy a megfelelő könyv a megfelelő időben valódi kapaszkodót jelenthet mindenki számára.
2. Jelenleg feldolgozó könyvtárosként dolgozol a városi könyvtárban. Kérjük, mesélj egy kicsit erről! Hogyan néz ki egy „átlagos” napod? Milyen feladataid vannak?
Huszonöt évvel ezelőtt feldolgozó könyvtárosként kerültem a könyvtárba. Az első tizenkét évben ebben a – kívülről sokszor láthatatlan – munkakörben dolgoztam, ahol ugyan nem találkoztam nap mint nap az olvasókkal, mégis minden munkafolyamat értük történt.
Ezt követően tizenkét éven át gyermekkönyvtárosként dolgoztam, közvetlen kapcsolatban a gyerekekkel és a családokkal. Ez az időszak új nézőpontot adott, és még tudatosabbá tette számomra, mennyire fontos, hogy a könyvek tartalma és feldolgozása valóban segítse az olvasók eligazodását. Jelenleg újra feldolgozó könyvtárosként dolgozom, immár azzal a tapasztalattal is, amit az olvasókkal való közvetlen munka adott.
A mindennapjaim része a könyvek adatainak rögzítése, rendszerezése és pontos leírása, hogy a katalógusban keresve az olvasók és a kollégák gyorsan és könnyen megtalálják a számukra fontos köteteket. Emellett a napi munkám nagyon sokrétű: a könyvek beszerzését mindig az olvasói igényekhez igazítom, foglalkozom a számlák kezelésével, az elszámolásokkal és a statisztikák készítésével is. Ez precíz, pontos munkát igényel, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy rálátásom legyen a könyvtár teljes működésére és minden fontos munkafolyamatára.
3. Immár 25 éve vagy a Csuka Zoltán Városi Könyvtár munkatársa.
- Mi a legemlékezetesebb emléked?
Talán a legemlékezetesebb élményem az Éjszaka a könyvtárban című programhoz kötődik, amikor 6–12 éves gyerekekkel együtt aludtunk a könyvtárban. Közös vacsora, játékok, hálózsákos alvás – ez már nem csak könyvtári munka volt, hanem közösségépítés és együtt álmodás. Egy merész ötletből született, ami a kollégáim nélkül nem sikerülhetett volna.
- Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt évekből?
A legbüszkébb talán arra vagyok, amit a kollégáimmal közösen a Gyermekkönyvtárból létrehoztunk. Naponta 50–60 gyermek látogat hozzánk, évente 70–80 programmal várjuk őket, és az állományunk több mint 21 000 kötetből áll, mindig friss és izgalmas könyvekkel. A gyerekek szívesen jönnek, az óvodákkal és iskolákkal jó kapcsolatot ápolunk, a foglalkozásokra gyakran túljelentkezés van, és neves írók, előadók is ellátogatnak hozzánk. Az egykor talán csendesebb könyvtárból így egy színes, nyüzsgő, élő közösséggé vált, és öröm látni, hogy mindez a kollégáimmal közösen végzett munka és elkötelezettség eredménye.
- Mi volt az a pillanat, amikor először érezted azt: „igen, itt a helyem”?
Mindig is szívesen dolgoztam az érdi könyvtárban, de az igazán emlékezetes pillanat a Gyermekkönyvtárhoz kötődik. Amikor a vezetőség és a kollégák biztattak, hittek bennem, támogattak és lehetőséget adtak, hogy gyermekkönyvtáros legyek, minden pillanatom és gondolatom erre a munkára összpontosult. A bizalom és a hit szárnyakat adott, és tudtam: itt a helyem. Bár ez már a múlt, a jelenben is meghatározza, hogyan látom a könyvtári munkát és a közösség építését.
4. A Csuka Zoltán-díjat azoknak adományozható, akik a közművelődésben, valamint a kulturális élet szervezésében gyakorlati tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel, eredményes munkásságukkal szolgálták a település kulturális életét. Te mit érzel a saját „szupererődnek” a munkádban?
Az én szupererőm talán az, hogy a könyvtár minden apró részletében ott rejlik az olvasók iránti szeretetem: a gyerekeknek olvasott mesék pillanataiban, a könyvek precíz rendszerezésében, a katalógus gondos vezetésében – és bár sokszor a háttérben dolgozom, mindig az olvasókhoz közel, az ő örömükre végzem a munkámat.
5. Mit jelent számodra a Csuka Zoltán-díj?
A Csuka Zoltán-díj számomra elsősorban elismerés: annak a közös munkának, hitnek és szeretetnek, amit a kollégáimmal a könyvtárban, a közösségért végeztünk. Öröm látni, hogy a sok apró lépés, a programok, a könyvek és a gyerekekre fordított figyelem értéket teremtenek, és ezt a díj is visszaigazolja.
6. Villámkérdés-villámválasz:
- Könyv, ami mostanában nagy hatással volt rám: Valérie Perrin: Másodvirágzás
- Város/ország, ahova bármikor visszamennék: Stockholm
- Zene/előadó, ami/aki felvidít: popzene
- Ami biztosan feltölt egy nehéz nap után: a családom
- Ami lendületet ad a hétköznapokban: A hétköznapokban a fiam és a férjem adnak lendületet: a fiam új szemmel mutatja meg a világot, utazásokat szervez, és örömet csal a szívünkbe, amikor visszagondolunk rájuk.
Fotó: Balogh Alex, ÉrdMost
AJÁNLÓ: Őket tüntették ki a magyar kultúra napja alkalmából | erdmost.hu