Érdi Közösségi Kerékpárműhely − ismerjék meg önkénteseinket!

Szeptemberben, a Hivatalnok utca 10. szám alatt megnyílt a város közösségi kerékpárműhelye, ahol bárki megtanulhatja megjavítani, vagy éppen újra életre kelteni a bringáját. Havonta megjelenő sorozatunkban önkénteseinket ismerhetik meg villáminterjúk keretében.

Bemutatkoznak bringás önkénteseink 1. rész – Fehér Sándor

Ez a hely nemcsak a biciklikről, hanem a közösségről is szól — erről mesélt nekünk interjúsorozatunk első részében Fehér Sándor, a műhely egyik önkéntes szerelő munkatársa.

1. Kérjük, röviden mutatkozzon be!
Fehér Sándornak hívnak, és nyugállományú tűzoltó vagyok.

2. Honnan jött a biciklik iránti szenvedélye?
20 évig mellékállásban, majd később saját tulajdonú kerékpárüzletem volt, szervizeltem sokat. Igazából, az öcsém volt egy elvakultan nagy hegyi kerékpáros, ő csábított el először, hogy essünk neki 24 órás versenyeknek. Nyitott egy kerékpárüzletet, és ebbe szálltam be én is. Itt ismerkedtem meg a kerékpárszereléssel, illetve a kerékpárműszerészeti szakmával is.

3. Miért döntött úgy, hogy önkéntesként csatlakozik a közösségi kerékpárműhelyhez?
Nyugdíjas vagyok. Időm, mint a tenger, a kerékpározást pedig már nagyjából abba is hagytam, inkább motorozok mostanában. A szenvedély azonban megmaradt, ezért szereltem a kerékpárokat korábban még csak a környékbelieknek. Később jött ez a lehetőség, és mivel pont kerékpárokról volt szó, kapva kaptam az alkalmon. Meglepően sokan jönnek, láncokat cseréltek. Ez a hely elsősorban nem azért van, hogy én szereljek, csak segítek a szerelésben, ha elakadnak. Ez azoknak szól, akiknek nincs otthon műhelyük, a kerékpárt mégsem akarják szervizbe vinni. Ők tudnak ide jönni, és ha affinitást éreznek, nekieshetnek a saját bringáiknak.

4. Mik a főbb kihívásai ennek a feladatnak?
Kihívásnak egyelőre még nem érzem, egyelőre még nem elég. Az előéletem, a tűzoltóság nagy kihívás volt, ezután kell valami adrenalin. Ezt az élményt néha visszakapom, most sokszor az jelenti a kihívást, hogy valamit finoman el kell, hogy magyarázzak valakinek, meg kell értetnem vele, hogy valamit nem pont úgy kell megszerelni, mint azt előzetesen gondolta. Ez kifejezetten érdekes, az emberekkel való foglalkozás.

5. Van olyan szerelési történet, ami különösen emlékezetes élményként maradt meg?
Több is volt, rengeteg, felsorolni is nehéz. Találkoztam olyan esettel, hogy a külső láncvédőt a felső hajtóművel egy dróttal fogták össze, és nem értették, miért nem megy a lánc.

6. Villámkérdés – villámválasz
Kérjük, válassza ki, melyik bringás típusba tartozik?

1. Országúti száguldó
2. Hegyi kalandor
3. Nyugodt, városi tekerő

Hegyi kalandor. Most is van, hogy felülök a bringára, de autók között közlekedni nem szeretek. Egyrészt nem akarom feltartani őket, másrészt nem szeretném, ha elütnének.

Bemutatkoznak bringás önkénteseink 2. rész – Tóth János

Novemberben, interjúsorozatunk második részében Tóth Jánost, a műhely másik önkéntes szerelő munkatársát ismerhetjük meg.

1. Kérjük, röviden mutatkozzon be!
Tóth János vagyok, 70 éven felüli és nyugdíjasként élem itt az életemet. Nem igazán régen, 8 éve költöztünk Érdre a lányom és az unokáim miatt, azóta itt töltöm a nyugdíjas éveimet.

2. Honnan jött a biciklik iránti szenvedélye?
Gyerekkorból. Azt, hogy vonzódok a kerékpárok javításához-szereléséhez gyerekkoromtól kezdve, édesapámtól tanultam. Két gyermekem van – egy fiú és egy lány –, az ő kerékpárjaikat kicsi koruktól felnőtt korukig, a saját kerékpárjaink mellett, mindig saját magam javítottam. Ők is érdeklődnek, a lányom simán kicserél egy belső gumit a kerékpáron. A kisebb dolgokat ők is meg tudják javítani, ha váltón kell viszont állítani, akkor azt mondják, hogy „Apa, nézd már meg!”.

A kerékpározás szeretetét főleg a nyugdíjas évek hozták meg, mert jobban volt rá idő. Ráadásul, ahol mi laktunk, Tiszaroffon, építettek a Tiszához egy úgynevezett szükségtározót, aminek a gátját teljesen körbeaszfaltozták. Tehát volt ott egy 25 kilométeres út, amit bármelyik nap, bármikor meg lehetett tenni, az ellenfél csak a szél volt meg az időjárás. Nem volt benne emelkedő, szép helyen a Tisza-parton, jó levegőn. Onnan maradt meg a szenvedély.

A mai napig kerékpározom itt is, ide is azzal jöttem. Sokszor gyorsabban megjárom kerékpárral, mintha a kocsival kellene kiállni a garázsból.

3. Miért döntött úgy, hogy önkéntesként csatlakozik a közösségi kerékpárműhelyhez?
Nyilván azért, mert belefér az időmbe, és azt gondolom, hogy ezzel egy kicsit tudok segíteni. Láttam a szervezést, és úgy gondoltam, hogy egy kicsit részt tudok venni így a közösségi munkában.

4. Érez kihívást a feladatban?
Különösebben nem, csupán a segítséget. Volt a napokban egy illető, aki tolta a kerékpárját, mondván, hogy defektes és meg kellene javítani. Előrelátó volt, már hozta egyből a belső gumit is. Ő csinálta, én segítettem, ha nem ment valami, akkor megmutattam, de ő fejezte be. Nem is kihívás igazán, inkább egy olyan dolog, amit jónak tartok.

5. Van olyan szerelési történet, ami különösen emlékezetes élményként maradt meg?
Volt egy érdekes eset, az egyik ismerősünk kérte, hogy nézzem meg a kerékpárját, mert leengedett. Felpumpáltuk, megint leengedett, kivettük a belső gumit, beragasztottuk a lyukat, megint leengedett. Kérdeztem, hogy azt esetleg ellenőrizték-e, hogy van-e valami a gumiban. Hát ez is volt a probléma…

6. Villámkérdés – villámválasz
Kérjük, válassza ki, melyik bringás típusba tartozik?

1. Országúti száguldó
2. Hegyi kalandor
3. Nyugodt, városi tekerő

Inkább az utolsó, a nyugodt, városi tekerő, de valójában a várost sem szeretem igazán. Főleg, ha nincs kerékpárút, mert nagyon kevés autós az, aki figyel a kerékpárosokra.

Érdi Közösségi Kerékpárműhely
A Szepes Gyula Művelődési Központ és Városi Könyvtár tagintézménye.

 

2030 Érd, Hivatalnok utca 10.
E-mail: programok@erdkultura.hu

 

Téli nyitvatartás:

• kedd: 15:00−18:00
• szombat: 9:00−12:00

A közösségi kerékpárműhely 2026. február 3-tól tart nyitva.